Többségünk bizonyára legalább egyszer léprement már mindenki kedvenc közösségi (v.ö. sokasági) online médiacsatornáján egy-egy hiperkattintékony, hírnek látszó tárgynak. Eredményképpen pedig valami egészen vállalhatatlan oldalon landolva benyalt egy böngészőfagyasztó álreklámot, rosszabb esetben vírust, telepített akaratlanul toolbart, de minimum azonnali ingerenciája támadt reklámblokkoló installálására.
Remek cikket írt Bátorfy Attila a napokban a témáról, amit TLDR-jellege ellenére szívből ajánlok mindenkinek. Nem utolsósorban azért is, mert közreműködtünk a létrejöttében.
Honnan jön a pénz?
Az átverős kattintásvadász (click-bait) oldalakkal a HVG foglalkozott először komolyabban egy 2015-ös cikkben. Az akkori lista közben meglehetősen elavulttá vált, ami nem meglepő, hiszen a kérdéses kategória szereplői általában nem túl hosszú életűek. A felsorolásban szereplők spektruma amúgy elég széles, a félig-meddig elfogadható színvonalú oldalaktól a konkrétan kártékony és veszélyes site-okig terjed. Ennek megfelelően a bevételeket célzó “megoldásaik” szintén elég széles skálán mozognak.
A bevételekre nézve becsléseket tenni gyakorlatilag lehetetlen, mert az oldalak többsége a sűrű fillér elve alapján működik, és a nagy látogatottsági volumenekből változatosan, de meglehetősen esetlegesen tudnak bevételekre szert tenni. Sokat torzít a képen, hogy mivel az ilyen oldalak jelentős része kifejezett bannertemető, illetve a pop-up és pop-under hirdetések tömegét tolja a felhasználó arcába, nagyon sok látogató él a reklámblokkolás eszközével. Ha a site nem tudja megkerülni a blokkolást, akkor csak a látogatóinak töredékét tudja monetizálni.
Nemzetközi viszonylatban, például német nyelvterületen is, nagyon sok ilyen site konkrét hirdetési vagy forgalmi csalási módszerekkel él a bevételgenerálás érdekében. Az ilyen oldalak egy részét a különféle hirdetési platformok feketelistázzák, de a mozgó célra lövés nem szokott igazán sikeresen működni.
Aktív módszerekkel kiszűrhetők a kampányokból, illetve a különféle korrekt kiadványok látogattságát adó referrer oldalak közül az átverős site-ok, de szükség lehet némi humán elemzésre is ahhoz, hogy minimalizálni lehessen a ténylegesen használhatatlan, márkabiztonsági szempontból veszélyes oldalakat.
Ebben a körben Magyarországon a Mindenegybenblog.hu-t lehet az egyik végletre helyezni, hiszen a közelmúltig az oldal hirdetési felületei az egyik sales house kínálatában is szerepeltek. Emellett a M.O.B. a hirdetési helyeik többségét különféle nemzetközi hálózatokban értékesíti. Megtalálhatók a site-on a Criteo és a Google AdSense retargetált hirdetései ugyanúgy, mint az Adnow hirdetési rendszer bannerei.
Jellemző az ilyen site-okra, hogy ugyanazt a hirdetést, jobban mondva ugyanannak a bannernek a különféle mutációit egy oldalon akár négyszer-ötször is elhelyezik. A hasonló, viszonylag még a korrektebbek közé tartozó site-ok nemzetközi fronton gyakran élnek a különféle tartalomajánló (recommendation engine) rendszerek monetizálási megoldásaival, illetve a kínálat egy része megjelenik nagy SSP-ken is.
Korhadéklakók és dögevők
A spektrum másik végén, a sötét oldalon tenyésző oldalak eléggé minősíthetetlen módon vannak összerakva, adott esetben illegális tartalomgyűjtés (content scraping) is zajlik náluk, és nem utolsósorban ezek a hirdetési csalások melegágyai. Tele vannak valóban átverős dolgokkal tartalomban és hirdetési megoldásokban egyaránt.
A monetizációban leginkább a “korhadéklakó” vagy a “dögevő” kategóriába lehet őket besorolni, bármit bevállalnak, ami a netes hirdetési világban még egyáltalán pénzt hozhat, de amihez magára valamit adó site hozzá sem nagyon nyúl. A különféle agresszív pop-up és pop-under hirdetések, amik jobb esetben szerencsejáték-oldalakat reklámoznak, még a vonalon innen lévőnek tekinthetők, bár a felhasználói “élményt” jelentősen rontják.
Azonban sok ilyen oldal trükköz olyan üzenetekkel is, amik szerint például vírus támadta meg a számítógépet, és akár blokkolja is a böngészőt, hogy kikényszerítse a tapasztalatlanabb felhasználók kattintását.
Az ilyen kikényszerített letöltések sok esetben toolbarokat vagy vírusokat tesznek fel a felhasználó gépére, mindkét módszerrel azt érve el, hogy a böngésző részévé váljon egy ú.n. botnetnek. A háttérből irányító robotgazda a böngészőt képes arra kényszeríteni, hogy normál felhasználói időn kívül oldalakat “látogasson”, akár hirdetésekre is kattintson, ezzel eladható hirdetési inventory-t kreálva a gazdának.
A toolbar a leggyakoribb eszköze az ad injection-nek nevezett hirdetési csalásnak is, amikor a fertőzött browserben egy-egy oldal meglátogatásakor “extra” hirdetések jelennek meg az oldal bizonyos részeit eltakarva. A hirdetési csalóknak folyamatosan szüksége van újabb és újabb fertőzött böngészőkre, ezt pedig legtöbbször az ilyen átverős site-okon keresztül érik el némi anyagi ellenszolgáltatás ellenében, vagy akár az átverős site maga egyben a hirdetési csaló is.
A két véglet között a legkülönfélébb site-ok találhatók, a korrektebb hirdetők nyilván ott húzzák meg a határt, hogy a hirdetési környezet márkabiztonsági szempontból ne legyen teljesen vállalhatatlan. Ezen túl a fő kérdés az, hogy a céljaik elérése szempontjából milyen teljesítményt nyújtanak az illető site-ok.
A Facebook-ozó átlaginternetező, aki akár napi szinten is beugrik az ilyen oldalaknak, vagy akár még lelkes követője is lehet egyiknek-másiknak, átlagfogyasztó, akinek az elérése még az ilyen felületeken keresztül is bizonyulhat hatékonynak. A hagyományos hirdetési értékláncban azért kevesen rúgnak közülük labdába, mert a Mindenegybenblog.hu, amit egy ad network beválogatott a portfóliójába, azért inkább a kivétel, és nem az általános eset. Viszont az automata rendszerekbe már beférnek, és itt tényleg csak a vélt vagy valós hatékonyság számít.
